Az értelmi fogyatékosság definícióját az American Association on Intellectual and Developmental Disabilities (AAIDD) 2002-ben klasszifikációs rendszere megújította.
„A diagnosztizálás ne egyszerűen címkézés legyen, hanem egy eszköz arra, hogy az érintett személy a megfelelő, ezen jogcímen járó szolgáltatásokhoz hozzájusson.” (Lányiné, 2009).
Az AAIDD 2002-es rendszere az egyéni működésekre ható körülményeket úgy tekinti át, hogy figyelembe veszi
- „Az intellektuális képességeket.
- Az adaptív viselkedés szintjét.
- A társas részvételt és kapcsolatteremtési képeséget, a szociális szerepek kialakulását.
A súlyosság szerinti osztályozást a támogatási szükségletek mentén definiálja (Csákvári és Mészáros, 2012, 7. idézi Schalock és mtsai, 2010).
A támogatási szükségletet figyelembe vevő osztályozás kategóriái:
- Időszakos támogatás (az enyhe értelmi fogyatékosságnak feleltethető meg).
- Korlátozott támogatás (mérsékelt/középsúlyos értelmi fogytékosság).
- Kiterjedt támogatás (súlyos értelmi fogyatékosság).
- Pervazív (átható/állandó) támogatás (igen súlyos, halmozott értelmi fogyatékosság). (Csákvári és Mészáros, 2012, 8.).