A kommunikáció szempontjából nagy jelentősége van a mozgáskorlátozottságnak, hiszen a nonverbális kommunikáció bizonyos elemeit, így pl. a szemkontaktus felvételét, a mimikát, a testtartást, a gesztusok kivitelezését is befolyásolhatják a mozgászavarok.
A mozgásos akadályozottság hatással lehet a verbális kommunikációra a veleszületett, illetve szerzett állapotok esetében is, vagyis olyan személyeknél is, akik már túl vannak a nyelvelsajátítás és a beszédtevékenység egy zavartalan szakaszán. (Fröhlich, 1994.).
A központi idegrendszer sérülése esetén a mozgászavar az egész testi motoriumra kiterjed, vagyis a nagymozgásokra, a finommozgásokra és a beszédmozgásokra egyaránt. A beszédmotorika, az artikuláció, a fonáció és a légzés valamint a beszédértés is különböző mértékben érintett lehet.