A hallássérült személyek helyzetére jellemző, hogy fogyatékosságuk elsősorban a nyelvi funkciókra hat ki, érintve mind a beszédmegértés, mind a nyelvi megnyilatkozások, az aktív beszéd területét. Hallásállapotuk szerint rendkívül különbözőek, de kommunikációs igényeik is igen eltérőek. Hallássérült: olyan gyűjtőfogalom, amely magába foglalja mind a siket, mind a nagyothalló embereket. |
Az enyhén nagyothalló személyek a hangzó magyar nyelvre támaszkodva kommunikálnak. Súlyosan nagyothalló személyek elsősorban a hangzó magyar nyelvre támaszkodva kommunikálnak, ezt a nyelvet vallják anyanyelvüknek. Egyénileg döntik el, hogy a jelesített magyar nyelvet, a magyar jelnyelvet milyen mértékben sajátítják el és mikor, hogyan alkalmazzák azokat.
A siket emberek, akik anyanyelvüknek a magyar jelnyelvet tekintik, és lehetőségeikhez mérten elsősorban ezen a nyelven kommunikálnak.
Audiológiai értelemben két nagy csoportot különítünk el:
- Nagyothallás (30-90 dB közötti hallásveszteség).
- Siketség (90 dB-nél nagyobb hallásveszteség).