A fogyatékosság a gyógypedagógia alapfogalma. A fogyatékos ember megjelölésére gyakran használják a „fogyatékos” megnevezést. A köznapi beszédben gyakran halljuk: „a gyógypedagógia a fogyatékosokkal foglalkozik”, „a fogyatékosok éve a figyelmet a fogyatékosokra terelte” stb. Külföldön, a fejlett nyugati államokban a szakmai és a hivatalos nyelv már nem a „fogyatékos” megjelölést, hanem a „fogyatékos emberek”, „fogyatékos személyek”, „emberek fogyatékossággal”, „fogyatékossággal élő emberek” jelzős szerkezeteket használja.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 2013. évi LXII. törvény a következőképpen határozza meg a fogyatékos emberek fogalmát:
„az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyébjelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja;
Ennek alapján a következő nagy fogyatékossági csoportot különböztetünk meg:
- látássérült,
- hallássérült,
- mozgássérült,
- értelmi sérült,
- autista emberek,
- pszicho-szociális károsodással élő emberek.
Emellett még vannak még más fogyatékossági csoportok, például a beszéd- és nyelvi zavarral élő emberek.
Jelen e-learninges tananyag során ezen célcsoportok megismeréséhez és megértéséhez nyújtunk alapot.